Daríen, 4:30-kor kelés, 5-kor már úton vagyunk. 5-en. Szerencsére furgon hátul hatalmas, így volt hely bőven. Mivel még sötétben indultunk, pulóver, kapucni fel, s még egy rövid kis alvás belefér! Ahogy átkeltünk a Calima Lago-t körülvevő hegyeken, máris a környéket éltető cukornádmezők közepén szeljük a km-eket, melyből persze nem cukor lesz, hanem??? Úgy bizony, alkohol! Reggeli, egy kis útmenti „vendélőben” – paris, hagymás rántotta, mellé rízs, s persze a kihagyhatatlan platano -, furgon tetejét „a szürke” szigetelőszallaggal csinosítjuk, majd írány tovább Popayan felé.
Nah innen kezd látványos lenni igazán az utazás. Mint nemrég megtudtam, az Andoknak 3 vonulata húzodik Colombiában, s kb. az Ecuadori határnál egyesül. Ez persze azt jelentette, hogy mindhármat megmásztuk... Pontosabban a Chevi! Nyelte is rendesen a litereket! Útközben több helyen is ellenőrző pontok felállítva – felezővonalra 4 db bólya kirakva, előtte tábla, utána út közepén ellenőrzés -, s fegyveres katonák/ rendőrök ellenőrzik a teherautókat. No para, minket nem érint! Viszont fizetés alól nem tudunk kibújni, s szerb módra fizetni kell azért az útért, amit vagy még épp most építenek, javítanak, vagy olyan, hogy már én sajnáltam a furgont! Aztán elgondolkoztam, hogy lehet nem az útért, hanem a látványért kell fizetünk...
Andok! Kattogtatok a géppel, jobbra, balra, előlre, aztán.... rájövök, hiába több száz kép, videó, azt amit a két szememmel látok, semmi nem adja vissza. Mélység, magasság, távolság! Ehhez itt kell lenni. Elképesztő a látvány! Közben folyik rólunk a víz, 32-33 fok! Eljött az ebéd ideje, újabb kis útmenti fogadó, ahol a szokásos krumpli és platano leves, utána meg grill steak rízzsel, platanóval! Egy-két képet lövök még mielőtt indulunk, majd odalép mellém a tulaj! Kövessem! Hátravisz a kertbe a Senor! Ezt fényképezzem inkább! Hmm! Azt hiszem van mit tanulnunk tőle... a természet mindenkié! Nem kell elrejteni, főleg ha a mi kertünkből egy csoda tárul elénk! Lassan beesteledik s a hőmérséklet kb. 12 fokra esik, köszönhetően a 3000 m-es magaságnak!
Elérjük a határt Ipiales-nél! Ezen az oldalon megállunk, s odamegyünk a kis ablakhoz – mint pl. a postán – és átnyújtjuk a papírokat! Papírokat! Nekik ugyanis a rendőrség kinyomtat két A4-es papírt, s a személyivel együtt érvényes... Nekem persze útlevél. Odaadom! Majd jönnek a kérdések, hogy honnan, hova, miért! Ez megvolt! Aztán kérdi, hogy hol a pecsét? Mutatom! Nem, az nem jó! Amit colombiai belépésemkor kaptam, na az a pecsét hol van! Mutatom mégegyszer neki! Még mindig nem jó! Robert jön segíteni! Majd kiderült, hogy két fajta pecsét van: egy amikor belépsz, egy meg amikor elhagyod az országot! Nah az utóbbiból most már nekem van kettő! :D Kocsiba be, határon át, majd ugyanúgy kis ablakok, s jön a sorbanállás, meg a pecsét! Amit speciel itt nyomtatnak!
Ecuador! Esti táplálékhoz a helyi „KFC”-t választjuk, ahol $15-ért 5 jóllakunk! Két-két tányér rízs és sült krumpli – púposan rakva – s 3 tányér rántott csirke comb, -szárny, -mell meg egy 2 l-es Cola –fő az egészség J! Nah de a következő várost el kéne még érni, szal írány tovább! Vagyis mivel este 8 után nincs nyitva egy benzinkút se, alvás egy hostelban. Reggel 6:30-kor már úton is vagyunk... benzinkút! 7-kor nyit! Pontosabban a kutas csóka már 3/4-re ott van, DE meg kell várni egy rendőrt, mert csak az ő felügyelete alatt lehet eladni a naftát... Nem vicc! Hozzájutunk a fekete arany finomítottjához - $1,37, s nem a literje, a galonja... -, s elindulunk Manta irányába! Ausztria, Franciaország s az Alpok! Egyszerűen csodás az útmenti táj! Mondhatnám lélegzetelállító... viszont akkor nem találok szavakat arra, amit itt átéltem, láttam! Azt mondják, hogy „egy kép, többet mond ezer szónál”! Itt van néhány, beszéljenek helyettem...
Az út szerencsére 2x2 sávos ezen a szakaszon! Szerencsére! Amit Daríen-ben megszoktam, mint közlekedés, nah azt ők a főutakon is hasonlóképp űzik! Szerpentin, 1x1 sáv, illetve ha az út szélét is belevesszük – márpedig itt az is számít -, akkor összesen 3 sáv! Az, hogy a furgonnal előzgetünk haláli nyugalommal beláthatatlan kanyarba, ok! De amikor a 10-15 tonnás kamion megteszi ugyanezt... A Hornettel nem vállaltam volna be, ami itt a „no para” kategóriába sorolnak! Max. ha jönnek, legfeljebb lehúzódnak mindketten a szélére, s a közepén mehet is a buli! Na de hány balesettel találkoztunk... 0! Utunk Otavalo, Quito, Santo Domingo de los Colorados – ahol búcsut intettünk kanadai utitársunktól, aki ment tovább Peruba, ami még röppke 14 órás út busszal -, s végül Mantán keresztül vezet Santa Marianitaba.
Éden Hotel 3*! Tengerpart, homok, bungalow! Estére elértük a szállást, Santa Marianita-ban! Sötét van, de mégis! Az a sós illat... Kis takarítás, majd alvás a hosszú út után! Ventillátor megy egész este... csak úgy mint a hullámok! 6-7 másodpercenként csapnak le... mintha Posseidon mély lélegzeteit hallanám, ami álomba is ringat!
*A bungalow 3 szobás, nádtetős, pontosabban pálma, s minden többi elem bambuszból! A bárpult, az all inclusieve ellátás, no meg a lányok viszont kimaradtak ebből a részből...
