Spanyol nyelv ide, colombiai lány oda, a női lélek itt is kifűrkészhetetlen. Érthetetlen. De talán pont ezért csodálatos és izgalmakkal teli is. Hisz ha tudjuk, ismerjük, már nem olyan érdekes, mint amilyennek az elején találtuk. Tombola. Vagy, mintha nap mint nap kibontanánk egy Kindertojást. Kívülről mindig is ugyan olyan vonzó, majd a csok(i), ami lágy, elolvad a szájban s mindig megkívánjuk, s végül eljutunk a sárga kis dobozhoz, a szívhez. Hogy itt mit találunk? Senki se tudja. Talán még ők sem igazán. S mi van ha egy ideig csak kibontjuk, elmajszoljuk a csokit, de nem bontjuk ki? Valószínűleg nagyobb lesz a vágy egy idő után, s ha a felgyülemlett tojásokat egyszerre bontjuk ki, remélhetőleg a pozitív gondolatok, érzések legyőzik a negatívokat...

     S hogy minden rosszban van valami jó is? Mégha nem is egyszerre, de párhuzamosan történt, hogy egy másik álmom is valóra válhat itt heteken belül! Donkey Dan Cafe. Kávézó, juice bár, s nem mellesleg az apartmannház reggelizője. Tapasztalatomnak – s persze az magával ragadó személyiségemnek – köszönhetően felkértek, hogy a még csak most épülő kávézót én vigyem majd. Én. Először egyedül, de ha beindul, akkor valakivel eggyütt. Reggel kávéval, palacsintával, reggelivel, napközben kite oktatással – meg kiteozással :) -, majd este chill out zenével, sörrel, borral, snackkel... Kb. egy hetem van rá, hogy kitaláljam mit is lenne érdemes árulni, ill. mit engednek meg a helyi körülmények. Viszont szabad kezet kaptam, így csak rajtam múlik, hogy mit hozok ki ebből a lehetőségből!

     Újra reggel van, s a menü szerkesztgetése közben várom, hogy mit hoz a mai nap számomora, mit húzok ki abból a bizonyos kalapból, s hogy ma kibontok-e egy meglepestést vagy beérem a csoki varázsával...