Sokan írjátok, mi van velem, hogy vagyok, eltüntem. Nem tűntem én el, csak hát zajlik az élet körülöttem, s van mikor miután hazaérek - azaz felsétálok a partról -, nem nagyon van energiám még írogatni is. Néha örülök, ha a fürdés, ágybabújás, jó éjt csók hármasán "túljutok"... De ne gondolja senki, hogy panaszkodok! Ez egy olyan jóleső fáradság. Meg amúgy is. Ecuador, tengerpart, kite! Inkább ne is mondjak semmit! :)
Megnyílt a Donkey Den Caffee is tegnap, melyet este életem első paella készítésével ünnepeltük meg. Persze kaptam segítséget a tűz mellett, de mondhatom ennél jobb paellat még nem csináltam! Természetesen minden összetevője a lehető legfrissebb volt, ami itt a tenger mellett nem volt valami nehéz beszerezni. Garnéla, kagyló, hal, polip! Mivel az arányokkal nem voltunk teljesen tisztában, így a tegnapi vacsorából még holnapra is maradt, de ki bánja, hisz remekül sikerült eme étek! No meg egy újjab "nemzetközi este" - 2 francia, 2 ecuadori, 2 amerikai, 1 kolumbiai és persze én, mint egyetlen "helyi" magyar!
"Sorra tünnek el mellőlem a srácok,
Mindegyiknek jobb dolga akadt..."
S hát ahogy a dolgoknak lenniük kell, szépen lassan mindenki megtalálja élete párját, majd leánykérés, esküvő és gyerekek. No de ne szaladjunk ennyire előre, hisz még csak egy esküvő van a közeljövőben - igaz az pár nap múlva, s gondolom Sand már alig várja, hogy eljöjjön az a bizonyos NAP -, de minap megtudtam, hogy drága jó batrátom, Joe is elszánta magát, s csak a legjobbakat tudom kívánni nekik, innen a messzi távolból!
S néha az ember inkább nem is akarja tudni, mi történt. Tán jobb, egyszerűbb lenne, nem is tudni róla, hisz megérteni úgysem fogjuk. Elfogadni. Talán...
