Friss topikok

  • Geri32: @RnD Madrid 2012: ha a sós fajtát eszik, akkor megértem a majonézt! :D (2012.05.03. 01:29) La vida en Colombia

Címkék

Long, long time ago...

2012.11.29. 04:36 Geri32

  3 és fél hónap után végre sikerült eljutnom oda, hogy ismét írjak pár sort! Azt hiszem leginkább a "karácsonyfa" állítás volt ami visszavezetett a bloghoz, vagyis a nosztalgia, a honvágy... Tény, hogy nem először vagyok távol a jó magyar földtől, viszont először ennyire távol s ennyire messze! No meg persze a karácsony! Az egy dolog, hogy először töltöm majd a karácsonyt lámpákkal feldíszített pálmafákkal, rövidnadrágban s 25-26 fokban, viszont a fehér karácson, meg a család, meg a barátok...

   Viszont hogy ne a panaszkodásról szóljon a 3 és fél hónap utáni első bejegyzésem, inkább a pozitív dolgokról mesélek. Szal nemrég felajánlották a kiteiskolát, hogy 2013-ban legyek a vezetője, avagy ahogy ez "jobban" hangzik, legyek a manager! Hogy megéri-e maradni? Majd az idő eldönti, hogy helyesen tettem-e vagy sem, viszont egy biztos, lassan 5 hónapja együtt vagyunk 3 –an – Vivi én meg Dexter, a macskánk -, s éljük mindennapjainkat a tenger partján, békében és nyugalomban, stressznek nyoma sincsen... Karácsonyt meg az ő családjánál töltjük, Kolombiában, ahol végre megismerkedhetek egy kicsit jobban a helyi emberekkel, szokásokkal, köszönhetően a nyelvnek, amit anno áprilisban még nem tudhattam magaménak...

2012-11-15_16-58-10_836.jpg

Szólj hozzá!

Untitled

2012.08.06. 06:26 Geri32

     Sokan írjátok, mi van velem, hogy vagyok, eltüntem. Nem tűntem én el, csak hát zajlik az élet körülöttem, s van mikor miután hazaérek - azaz felsétálok a partról -, nem nagyon van energiám még írogatni is. Néha örülök, ha a fürdés, ágybabújás, jó éjt csók hármasán "túljutok"... De ne gondolja senki, hogy panaszkodok! Ez egy olyan jóleső fáradság. Meg amúgy is. Ecuador, tengerpart, kite! Inkább ne is mondjak semmit! :)
     Megnyílt a Donkey Den Caffee is tegnap, melyet este életem első paella készítésével ünnepeltük meg. Persze kaptam segítséget a tűz mellett, de mondhatom ennél jobb paellat még nem csináltam! Természetesen minden összetevője a lehető legfrissebb volt, ami itt a tenger mellett nem volt valami nehéz beszerezni. Garnéla, kagyló, hal, polip! Mivel az arányokkal nem voltunk teljesen tisztában, így a tegnapi vacsorából még holnapra is maradt, de ki bánja, hisz remekül sikerült eme étek! No meg egy újjab "nemzetközi este" - 2 francia, 2 ecuadori, 2 amerikai, 1 kolumbiai és persze én, mint egyetlen "helyi" magyar!

2012-08-04 20-14-16 2182012-08-04 21-26-12 5462012-08-04 21-26-36 78

     "Sorra tünnek el mellőlem a srácok,
      Mindegyiknek jobb dolga akadt..."

     S hát ahogy a dolgoknak lenniük kell, szépen lassan mindenki megtalálja élete párját, majd leánykérés, esküvő és gyerekek. No de ne szaladjunk ennyire előre, hisz még csak egy esküvő van a közeljövőben - igaz az pár nap múlva, s gondolom Sand már alig várja, hogy eljöjjön az a bizonyos NAP -, de minap megtudtam, hogy drága jó batrátom, Joe is elszánta magát, s csak a legjobbakat tudom kívánni nekik, innen a messzi távolból!

     S néha az ember inkább nem is akarja tudni, mi történt. Tán jobb, egyszerűbb lenne, nem is tudni róla, hisz megérteni úgysem fogjuk. Elfogadni. Talán...

And now the party must be over
I guess we'll never understand
The sense of your leaving
Was in the way it was planned...

So we grace another table
And raise our glasses one more time
There's a face at the window
And i aint never, never saying goodbye...

One by one
Only the Good die young
They're only flyin' too close to the sun
Cryin' for nothing
Cryin' for no-one
No-one but you

 

Nyugodj békében Domi!

Szólj hozzá!

I'm in heaven

2012.07.21. 08:38 Geri32

     Mielőtt elindultam A NAGY útra, ide, a világ másik végére, sokat nem gondolkoztam azon, hogy vajon jó lesz-e ez nekem vagy sem. Szimplán világot akartam látni. A vén Európát mondhatni már bejártam, s a „büszke nő” mindig is az otthonomat rejti majd, de a vágy, hogy megismerjek egy másik kontinenset... Elragadott a vágy! Néhányan nem akarták hogy idejöjjek, féltettek, s rettegtek a gondolattól, hogy tényleg belevágok! Talán eddigi életem legmerészebb döntését hoztam meg, s a „kis kockázat kis haszon, nagy kockázat nagy haszon” elmélet úgy látszik igazolódik...

     Két és fél hónap nyugot ittlétem után igazán szerettem volna egy kicsit utazgatni is, hisz Ecuador sokkal több nyújt, mint Manta és Santa Marianita. Mivel már elég közel van a kávézó megnyitása – napok kérdése -, úgy gondoltam, vagy most vagy majd csak hónapok múlva lesz rá időm. S az utázási vagyakon kívűl mi motivált még? Érzelmek! Érzelmek, melyeket szavakkal nem lehet elmondani, melyeket át kell adni s ugyanakkor be is kell tudni fogadni. Négy nap utazás alatt könnyedén „átvándorolnak” ezek az érzések, s olyan ajtók nyílnak meg, melyek ha egyszer kinyitunk, többé nem szeretnénk zárva találni, mert az fáj. Viszont ha átlépjük a küszöböt, a mennyország tárul ki elénk.

    Szóval vasárnap bérautó keresése a neten, majd hétfő reggel már az irodában írom alá a papírokat, kocsikulccsal a kezemben. No persze nem ment minden zökkenőmentesen, hisz ha autót akarok bérelni, akkor vagy biztosítással – ami napi $33 plusz -, vagy $5000 bankártyán való blokkolásával jár. Persze low budget, szal blokkolják a kártyán lévő összeget, amin természetesen nem volt annyi, így mindösszesen $600 lett tartalékolva számukra, ami a kocsi visszavitelekor derült ki. Mondhatom nem kis örömöt szereztem az Avis alkalmazottjának, aki odaadta a kocsit, hisz – egy horpadást leszámítva, amit szerencsére nem vettek észre – karcolás nélkül vittem vissza a kocsit.

     Nemsokkal indulás után már meg is állunk ebédelni egy a part menti étteremben, ahol a tulaj épp a halakat pucolja. S hogy miért fontos infó ez? Nem hiszem, hogy valaha is ettem ennyire friss és omlós halfilét! Szinte elolvadt a számban... No de mentünk is tovább délre, Porto Lopez, Los Friales majd Montanita, ami Ecuador Ibizája, hajnalig tartó bulikkal, tele hippikel és rasztákkal, s persze fiatal turistákkal. Egy kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy az estét még is csak máshol töltjük, így eljutottunk Salinas-ba, majd Santa Elena-ba, ahol végül is megszálltunk. Másnap egy rövid körültekintés Guayaquil-ban, majd irány a cél, CUENCA. Nem is sok választott el minket a városkától, csak az Andok. S hogy 1-1,5 óra alatt a 0-ról felmenni 3800 méterre megterhelő-e a szervezetnek? Az. Ja, s persze röppke 40-50 perc vakvezetés, hisz a ködben szinte semmit nem lehett látni. Még szerencse, hogy nappal volt... Viszont miután túljutottunk a ködön, a csoda várt ránk. El Cajas, egy nemzeti park, ami 3000 m felett fekszik, s ahol a röppke 10 perces megállónk nem kis fejfájást és szédülést hozott. Délutánra már meg is érkezünk Cuencába, ami eddigi utazásom egyik csodája volt. Tele templommal, kis utcákkal, macskakővel... Otthon éreztem magam! Bár sokkal nagyobb mint Szentendre, mégis felüdítő élmény volt sétálgatni az utcákon. S az egész várost körülölelték az Andok volnulatai, melyek mint a Kárpát-medence, védelmet nyujtottak a városnak. Mivel magával ragadott mindkettőnket, maradtunk még egy napot, s csak csütörtökön indultunk tovább. Ingapirca. Egy misztikus hely, inka romokkal. Birodalom, hit, filozófia, energia. Lenyűgöző élmény volt megismerni az inka kultura egy darabját, s megérteni, hogyan is éltek, gondolkodtak. Pacha Mama, ami nem más mint a Föld Anyja. Nem istenben, hanem a természetben hittek, s az ottélők még mindig is hisznek. Az idegenvezetés alatt megtudhattuk, miként építkeztek – trapéz alakban a földrengések miatt -, hogyan nézett ki a naptáruk – 28 nap, 13 hónap -, hogyan is használták a növényeket – pl. halucinogén virágok -, csatorna és viz hálózatuk volt... A túra után sétálgattunk még egy kicsit, s megáltunk kukoricázni. Pontosabban ahhoz hasonló csöves zöldség. Helyben készült sajttal...

   Csodás helyeken jártunk, s köszönhetően Vivi hihetetlenül nyitott és bályos személyiségének, olyan emberekkel ismerkedhettem meg, olyan történeteket hallhattam, tapasztalatokkal és kultúrákkal találkozhattam, melyeket soha nem fogok elfelejteni. A képek magukért beszélnek, de az élmények, érzések, érzelmek bennem élnek tovább...

     S hogy hogyan is alakul majd a jövő? Ki tudja. Minden nap egy új cetlit húzok ki abból a bizonyos cilinderből, s új élményekkel gazdagodhatom. S ha A NAGY utazásom, Dél-Amerika felfedezése többet nem is tartogat számomra, akkor is boldog leszek, hogy meghoztam ezt a döntést, s nem hagytam lebeszélni magam, hisz tán életem legszebb napjait élem itt, Ecuadorban...

Szólj hozzá!

La vida es una tombola

2012.07.05. 16:08 Geri32

     Ahogy Manu Chao egyik számában is énekli: "Az élet egy tombola"! Ki tudja mit húzunk ki, ki tudja mi vár ránk! Minden reggel egy új nap kezdete, lehet hogy tele lehetőségekkel, örömmel, ugyanakkor lehet hogy bánattal és kudarccal ér véget... S ahogy egyik hétről a másikra, 180 fokos fordulatot vesz az ember élete, s minden ami addig unalmas, bánattal teli napok voltak, megtelnek élettel és örömmel, visszafordulhat-e? Tombola! Minden megtörténhet, s néha semmit se tehetünk ellene... Nem dobhatjuk vissza, mint a papírfecnit és húzunk egy másikat! Remény. Esély. Lehetőség. Bíznunk kell benne, hogy a következő nap tartogat valami újjat, valami pozitívat!

     Spanyol nyelv ide, colombiai lány oda, a női lélek itt is kifűrkészhetetlen. Érthetetlen. De talán pont ezért csodálatos és izgalmakkal teli is. Hisz ha tudjuk, ismerjük, már nem olyan érdekes, mint amilyennek az elején találtuk. Tombola. Vagy, mintha nap mint nap kibontanánk egy Kindertojást. Kívülről mindig is ugyan olyan vonzó, majd a csok(i), ami lágy, elolvad a szájban s mindig megkívánjuk, s végül eljutunk a sárga kis dobozhoz, a szívhez. Hogy itt mit találunk? Senki se tudja. Talán még ők sem igazán. S mi van ha egy ideig csak kibontjuk, elmajszoljuk a csokit, de nem bontjuk ki? Valószínűleg nagyobb lesz a vágy egy idő után, s ha a felgyülemlett tojásokat egyszerre bontjuk ki, remélhetőleg a pozitív gondolatok, érzések legyőzik a negatívokat...

     S hogy minden rosszban van valami jó is? Mégha nem is egyszerre, de párhuzamosan történt, hogy egy másik álmom is valóra válhat itt heteken belül! Donkey Dan Cafe. Kávézó, juice bár, s nem mellesleg az apartmannház reggelizője. Tapasztalatomnak – s persze az magával ragadó személyiségemnek – köszönhetően felkértek, hogy a még csak most épülő kávézót én vigyem majd. Én. Először egyedül, de ha beindul, akkor valakivel eggyütt. Reggel kávéval, palacsintával, reggelivel, napközben kite oktatással – meg kiteozással :) -, majd este chill out zenével, sörrel, borral, snackkel... Kb. egy hetem van rá, hogy kitaláljam mit is lenne érdemes árulni, ill. mit engednek meg a helyi körülmények. Viszont szabad kezet kaptam, így csak rajtam múlik, hogy mit hozok ki ebből a lehetőségből!

     Újra reggel van, s a menü szerkesztgetése közben várom, hogy mit hoz a mai nap számomora, mit húzok ki abból a bizonyos kalapból, s hogy ma kibontok-e egy meglepestést vagy beérem a csoki varázsával...

Szólj hozzá!

Vivi(r) en Marianita

2012.06.30. 06:47 Geri32

     Ha két héttel ezelőtt megkérdeztek volna, hogy mit gondolok az életről itt, Marianitán, leginkább azt feleltem volna, hogy ez egy csodálatos, eldugott kis hely, gyönyörű naplementével, homokos tengerparttal, ahol tökéletesen lehet pihenni, kiengedni a stresszt, ami felgyülemlik az emberben, s nem mellesleg ideális hely kiteozáshoz, hisz mondhatni hétköznap a madár se jár erre, így "miénk" az egész part... Szép-szép, de! Mi van ha nincs szél? Mi van ha nincs tanonc? Mi van ha csak úgy meginnék valahol egy-két sört? Unalom. Talán a legmegfelelőbb szó erre. Esténként filmnézegetés, kajálás, s egy kis spanyol... Spanyol. Egy nyelv, egy idegen nyelv. Amit nem egyszerű megtanulni, s szinte minden ember máshogy beszéli. Én meg sehogy. Érteni már csak-csak, de a beszéd, az nem az én oldalam! Továbbállni! Világot látni! Végül is ezért is jöttem ide...
     S hogy egy hét alatt megváltozhat-e minden? A nyugodt, gyönyörű, de kihalt hely hogy változik át élettel telivé. Az unalmas estékből hogy lesznek szórakoztató, izgalmakkal teli éjjelek. A reggeli és esti köszönések spanyolul hogyan alakulnak át órák hosszú beszélgetésekbe. Egyszerűen. Számomra is hihetetlen, de egyről a kettőre történt minden. Kezdve Valentin és Natalie érkezésével, akik egy svájci pár, s lakókocsijukkal beutazzák Dél-Amerikát. Lassan 3 éve az úton, telis-teli élményekkel, s rengeteg pozitív energiával, vidámsággal. Eddigi legkedveltebb tanulóm volt Valentin, akivel szél hiányában ebéd közben megnéztük az eb meccseket, amúgy meg kiteoztunk egész nap. Nem kevés mókával s kacagással! Aztán meg sörözgetés a naplementével, no meg a két izraeli sráccal - Joval és Yjal, azt hiszem így írják a nevüket - együtt. S magam sem tudom miért, de megeredt a nyelvem. Spanyolul. Ezt viszont már másnak köszönhetem. S ő általa nem csak egy másik nyelv, de egy másik világ is kitárult elém... S hogy mennyire fontos is az anyanyelv? Leginkább akkor jön rá az ember, ha az érzéseit szeretné kifejezni! Bárcsak megtehetném magyarul... Poco-poco, de szépen lassan spanyolul is meg tudom tenni, s a gyöngykagyló - talán nem a legszebb hasonlat rá - egyre jobban kinyílik előttem, melyben még magam sem tudom, mekkora a gyöngyszemet találok végül!

Szólj hozzá!

8 hét eltelt...

2012.06.18. 19:45 Geri32

                Szépen lassan eltűnik az első Lush-os szappan is ahogy telnek-múlnak a napok, s én is egyre több élménnyel gazdagodok. Santa Marianita-n sokminden persze nem történik, leszámítva a tanoncokat, akik valamennyire „feldobják” mindennapjainkat. Van aki a gyors tanulással, van aki meg pont ellenkezőleg... Julia! Egy frankfurti 28 éves lány, aki velünk töltötte az elmúlt 2 hetét, s nem kis kihívást jelentett az oktatói crew-nak. Robert, Ruben és én is foglalkoztunk vele. Nem keveset. De sikerült! A végén – 18-20 óra után, ami normális esetben 8-10 szokott lenni – felált a boardra, s ment vele. Vagyis rajta. Tonnákban mérhető az a súly, ami leesett a vállunkról! Nála jöttem rá arra, hogy megtanulni kite-ozni nem könnyű, de megtanítani valaki mást, ill. megtanítani valaki mást, akinek nincs hozzá sok érzéke... minden másra ott a mastercard! Mint ahogy Raúl és Victor zsebében. Egy a 30-as éveik elején járó testvérpár, akik sofőrrel érkeztek, aki egyben a komornyikjuk is. Erre oktatás közben derült fény, amikor is szinte percenként jött és kérdezte őket, hogy hozzon-e valamit – víz, cola, cigi... Néha már én éreztem kellemetlenül magamat, de hát a pénz beszél... meg Raúl, aki egyébként megemlíti, hogy néha elmennek snowboardozni is! Chile, Canada, Európa... a kutya meg ugat!

                What a day! Múlt szerdán volt szerencsém szerepelni az egyik helyi tv csatorna műsorában!!! Bár nem hiszem, hogy látom valaha is a felvételt, mindenesetre eléggé vicces volt nyilatkozni magyarként az ecuadori tv-ben spanyolul a kite-ozásról... Persze szegények kifogták a hét egyetlen napját, amikor is szélcsend volt! A kitesurf meg ugyebár az a sport, amihez kell a szél... Forgatás közben lecsaptam két túristára, akik épp szállást kerestek, s mivel nekünk volt épp egy szabad szobánk, egy estére nálunk maradtak! No de mivel 13:45-kor (!!!) kezdődött a Németország-Hollandia EB meccs, így csatlakoztam Andy-hez, aki mivel német, így elengedhetetlen volt megnézzük a meccset! A sima 2:1 után visszamentem a kite iskolába, ahol az egyetlen Marshal-szigeteki ismerősöm töltötte idejét, aki a 61 évével hasította a hullámokat! Mármint persze amikor volt szél! Amúgy meg órákat beszélgettem vele a lakhelyéről, meg a szokásairól, meg az életről úgy általában. Aztán jött Vivi, s a távcsövet a kezembe nyomva mutat a tengerre... Életemben először láthattam bálnákat!!! Mégha távol is voltak, elképesztő látványt nyújtottak ezek a hatalmas cetek, ahogy ugráltak, csapkodtak az uszonyaikkal! Játszottak! (Képek Facebookon, mert a Blog.hu nem könnyíti meg a dolgomat!) http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150974115092318&set=a.10150974111567318.442013.770682317&type=3&theater

                Persze az idő teltével nekem is sikerül egyre jobban elsajátítanom a kiteozást, s oktatás közben lesem a többi ride-ert, hogyan csinálják a trükköket, amiket persze ha kimegyek már próbálok is több-kevesebb sikerrel utánozni... Sikerült leküzdenem az upwind (széllel szemben menni) adta nehézségeket, s már szépen lassan a hullámokat lovaglom no meg ugrálgatok. Játszom én is!

Szólj hozzá!

Santa Marianita, Ecuador

2012.05.23. 00:37 Geri32

        Ecuador. Egy ország, ahol egy gallon benzin fele annyiba kerül, mint nálunk egy liter; egy ország, ami a gazdasági válság ellenére sem állt meg a fejlődésben, s sorra épülnek az utak, a városok, a turisztikai központok; egy ország, ahol a dúl a szocializmus, a gringo-kal való kapcsolatok minimálisra visszaszorítása, s mégis a hivatalos fizetőeszköz az amerikai dollár... 

Mivel Colombiában szinte csak egy városkában voltam – Daríen -, így nehéz összehasonlítani a két országot. Az viszont sokat elmond, hogy míg ott mindenki békében és nyugalomban él – értve ezalatt, hogy autó tárva-nyitva, kulcs benne, lakások, kerítések nyitva, motorok kulccsal leparkolva... -, addig itt kisebb-nagyobb elkerített lakónegyedek vannak, kapuval, biztonsági őrökkel. S persze minden mindig zárva kell hogy legyen! Ők már csak tudják. Boltok. Nah amíg odaát bementem, s kiválasztottam mit szeretnék, addig az ablakon rácsok, mögötte ülnek az emberek, s amit kérsz, azt egy kis résen keresztül odaadják. Persze ezek csak a kis vegye-vigyék. A szupermarketekben meg kártyával fizetés, kasszánál meg zacskóba berakják s a kocsihoz viszik a megvett portékát...

Santa Marianita. Ideiglenes lakhelyem. Szép kis hely, napsütés, homokos tengerpart, pálmafák. Egyik oldalt. Másikon meg kopár dombok, elhagyott házak, s épülő utak. A faluról csak annyit, hogy a hét minden napján kint vannak halászni a helyiek, így kb semmi élet nincs. Max. hétvégén, amikor kijönnek Manta-ból a népek. De mivel ez itt egy privát srtand, öböl, így azok is csak egy kijelölt részen lehetnek. Kis bungallókban meg ehetnek-ihatnak, amit szeretnének. Mármint ami a tengerben van. Vagyis volt. Az első itt töltött hetem alatt sikerült az évés halbevitelemet meg hússzoroznom. Leves is főétel is... minden ami hal, vagy rák, vagy kagyló, vagy épp nem tudom mi, de azért megeszem – kell a fehérje! De amikor már kezdtem beletörődni, hogy innentől kezdve más nincs az étlapon, megtaláltam Willy-t, aki minden nap nyitva van, s $3-ért leves-főétel-gyümölcslé kombót ad, s nála találkozhattam a régóta várt csirkével, s marhával... Gyümölcslé. Minden nap más. Kókuszlé, ananászlé, mangólé, limonádé, görögdinnyelé. Fő a változatosság! J Aztán megépült szépen lassan a konyhánk is, így a $3-ba már belefér a reggeli-ebéd-vacsora. Na jó $5. No meg el kell készíteni... viszont időnk, mint a tenger. Látva a tengert, kicsit azért elgondolkoztató ez a mondás!

Kitesurf. Hát még mindig nem mondanám, hogy a legegyszerűbben elsajátítható sporttágak közé sorolom... „Aki tudja, csinálja. Aki nem, tanítja.” Egyenlőre a második kategóriában vagyok, de erősen dolgozom rajta, hogy átkerüljek. Ami talán a legnehezebb megszokni, hogy itt a board szinte egyáltalán nem fontos – mindegy hogy könnyű vagy nehéz, mozog-e a kötés vagy sem, hiányzik az egyik „lapátja” vagy sem... -, hanem hogy a kite-ot 100%-osan uralja az ember - mondjuk egyik nap dumálgattam az egyik helyi sráccal, akinek röpke $1800-ba került a full carbon lapja. Snowboardnál meg ha 5 fokot állítok a kötésen, már érezni a különbséget... Nah ezt a kettőt összehozni! Nem egyszerű. De már szinte probléma mentesen siklok a vizen, s szépen lassan kezdem meglovagolni a hullámokat is...

„Heey Kitesurfer!” Minap megkaptam eme elismerő szavakat Roberttől... S hogy megünnepeljük sikeres kite-ozásom, este elmentünk Paula bárjába, akit délelőtt még tanítani próbáltam kite-ozni - több kevesebb sikerrel -, s meghívott egy Burrito Loco-ra! Whiskey, tequila, rum, mentalikőr és a lángoló sambuca. Meghívott. Persze a számlánkra rákerült azért. Még szerencse, hogy a két kanadai srác is ott volt, akik közül az egyiket oktattam kb. fél óráig mindösszesen a szél hiánya miatt, de azért gálánsan kifizetett egy órát, ami majdnem fedezte az esténket...

Sikerült eljutnom a helyi „falunapra” is, ami a két település – San Mateo és Santa Marianita – közös fesztiválja. Templom mellett felállított bambuszsátor, ahol mivel évente egyszer van fesztivál, természetesen minden helyi megjelent. Mini asztalok, mini székek és mini emberek. 165-170cm. De leszámítva a gyerekeket, mindenki ekkora. Megszólalt a zene, táncra is perdültek, s mégha nehezen is hittem el, de itt tényleg mindenki ugyanakkora... Volt szerencsém kipróbálni a helyi vegyigyümit. Maracuja, narancs, mangó stb., vanília, cukor meg vmi alkohol felforralva, s használt sörösüvegekbe kitöltve. Természetesen melegen. Mondhatni olyan, mint a sógorok forralt pálinkája, de nem! Ugyanis ez édes és szinte alig tartalmaz alkoholt. Bár 2-3 dl után már azért érezni lehetett a hatását. Vasárnap este meg BBQ-party volt, szűk körben. Rengeteg chorizo, bratwurst, virsli, de sör az nem. Ugyan is vasárnap nem lehet alkoholt venni a boltokban... Itt is vannak felesleges szabályok! Viszont mivel 4 colombiai társaságában voltunk – két német kite-os meg én -, így elmaradhatatlan volt a Salsa. Felélénkítve a cserekereskedelmet, kite oktatásért cserébe Vivi Salsa-t tanított nekem, s több-kevesebb sikerrel az alaplépéseket sikerült is elsajátítottam az este alatt...

Szólj hozzá!

39 óra utazás Csodaországban

2012.05.23. 00:31 Geri32

   Daríen, 4:30-kor kelés, 5-kor már úton vagyunk. 5-en. Szerencsére furgon hátul hatalmas, így volt hely bőven. Mivel még sötétben indultunk, pulóver, kapucni fel, s még egy rövid kis alvás belefér! Ahogy átkeltünk a Calima Lago-t körülvevő hegyeken, máris a környéket éltető cukornádmezők közepén szeljük a km-eket, melyből persze nem cukor lesz, hanem??? Úgy bizony, alkohol! Reggeli, egy kis útmenti „vendélőben” – paris, hagymás rántotta, mellé rízs, s persze a kihagyhatatlan platano -, furgon tetejét „a szürke” szigetelőszallaggal csinosítjuk, majd írány tovább Popayan felé.

   Nah innen kezd látványos lenni igazán az utazás. Mint nemrég megtudtam, az Andoknak 3 vonulata húzodik Colombiában, s kb. az Ecuadori határnál egyesül. Ez persze azt jelentette, hogy mindhármat megmásztuk... Pontosabban a Chevi! Nyelte is rendesen a litereket! Útközben több helyen is ellenőrző pontok felállítva – felezővonalra 4 db bólya kirakva, előtte tábla, utána út közepén ellenőrzés -, s fegyveres katonák/ rendőrök ellenőrzik a teherautókat. No para, minket nem érint! Viszont fizetés alól nem tudunk kibújni, s szerb módra fizetni kell azért az útért, amit vagy még épp most építenek, javítanak, vagy olyan, hogy már én sajnáltam a furgont! Aztán elgondolkoztam, hogy lehet nem az útért, hanem a látványért kell fizetünk...

   Andok! Kattogtatok a géppel, jobbra, balra, előlre, aztán.... rájövök, hiába több száz kép, videó, azt amit a két szememmel látok, semmi nem adja vissza. Mélység, magasság, távolság! Ehhez itt kell lenni. Elképesztő a látvány! Közben folyik rólunk a víz, 32-33 fok! Eljött az ebéd ideje, újabb kis útmenti fogadó, ahol a szokásos krumpli és platano leves, utána meg grill steak rízzsel, platanóval! Egy-két képet lövök még mielőtt indulunk, majd odalép mellém a tulaj! Kövessem! Hátravisz a kertbe a Senor! Ezt fényképezzem inkább! Hmm! Azt hiszem van mit tanulnunk tőle... a természet mindenkié! Nem kell elrejteni, főleg ha a mi kertünkből egy csoda tárul elénk! Lassan beesteledik s a hőmérséklet kb. 12 fokra esik, köszönhetően a 3000 m-es magaságnak!

   Elérjük a határt Ipiales-nél! Ezen az oldalon megállunk, s odamegyünk a kis ablakhoz – mint pl. a postán – és átnyújtjuk a papírokat! Papírokat! Nekik ugyanis a rendőrség kinyomtat két A4-es papírt, s a személyivel együtt érvényes... Nekem persze útlevél. Odaadom! Majd jönnek a kérdések, hogy honnan, hova, miért! Ez megvolt! Aztán kérdi, hogy hol a pecsét? Mutatom! Nem, az nem jó! Amit colombiai belépésemkor kaptam, na az a pecsét hol van! Mutatom mégegyszer neki! Még mindig nem jó! Robert jön segíteni! Majd kiderült, hogy két fajta pecsét van: egy amikor belépsz, egy meg amikor elhagyod az országot! Nah az utóbbiból most már nekem van kettő! :D Kocsiba be, határon át, majd ugyanúgy kis ablakok, s jön a sorbanállás, meg a pecsét! Amit speciel itt nyomtatnak!

   Ecuador! Esti táplálékhoz a helyi „KFC”-t választjuk, ahol $15-ért 5 jóllakunk! Két-két tányér rízs és sült krumpli – púposan rakva – s 3 tányér rántott csirke comb, -szárny, -mell meg egy 2 l-es Cola –fő az egészség J! Nah de a következő várost el kéne még érni, szal írány tovább! Vagyis mivel este 8 után nincs nyitva egy benzinkút se, alvás egy hostelban. Reggel 6:30-kor már úton is vagyunk... benzinkút! 7-kor nyit! Pontosabban a kutas csóka már 3/4-re ott van, DE meg kell várni egy rendőrt, mert csak az ő felügyelete alatt lehet eladni a naftát... Nem vicc! Hozzájutunk a fekete arany finomítottjához - $1,37, s nem a literje, a galonja... -, s elindulunk Manta irányába! Ausztria, Franciaország s az Alpok! Egyszerűen csodás az útmenti táj! Mondhatnám lélegzetelállító... viszont akkor nem találok szavakat arra, amit itt átéltem, láttam! Azt mondják, hogy „egy kép, többet mond ezer szónál”! Itt van néhány, beszéljenek helyettem...

Az út szerencsére 2x2 sávos ezen a szakaszon! Szerencsére! Amit Daríen-ben megszoktam, mint közlekedés, nah azt ők a főutakon is hasonlóképp űzik! Szerpentin, 1x1 sáv, illetve ha az út szélét is belevesszük – márpedig itt az is számít -, akkor összesen 3 sáv! Az, hogy a furgonnal előzgetünk haláli nyugalommal beláthatatlan kanyarba, ok! De amikor a 10-15 tonnás kamion megteszi ugyanezt... A Hornettel nem vállaltam volna be, ami itt a „no para” kategóriába sorolnak! Max. ha jönnek, legfeljebb lehúzódnak mindketten a szélére, s a közepén mehet is a buli! Na de hány balesettel találkoztunk... 0! Utunk Otavalo, Quito, Santo Domingo de los Colorados – ahol búcsut intettünk kanadai utitársunktól, aki ment tovább Peruba, ami még röppke 14 órás út busszal -, s végül Mantán keresztül vezet Santa Marianitaba.

   Éden Hotel 3*! Tengerpart, homok, bungalow! Estére elértük a szállást, Santa Marianita-ban! Sötét van, de mégis! Az a sós illat... Kis takarítás, majd alvás a hosszú út után! Ventillátor megy egész este... csak úgy mint a hullámok! 6-7 másodpercenként csapnak le... mintha Posseidon mély lélegzeteit hallanám, ami álomba is ringat!

*A bungalow 3 szobás, nádtetős, pontosabban pálma, s minden többi elem bambuszból! A bárpult, az all inclusieve ellátás, no meg a lányok viszont kimaradtak ebből a részből...

Szólj hozzá!

La vida en Colombia

2012.05.01. 20:06 Geri32

   Colombia... drog, fegyverek, gerillák, emberrablás! Talán ezek a szavak jutnak először eszünkbe róla! Nekünk, európaiaknak! Igaz ami igaz, kb. 7-8 éve ez jellemezte ezt az országot! Aztán jött Álvaro Uribe Vélez, aki a 39. elnökként először megerősítette a hadsereget, majd a kb. 60.000 fős gerillaharcosok számát 20.000 alá, táboraikat pedig az esőerdőkbe szorította. Tény, hogy nem sok helyen jártam itt, de valóban nem tűnik úgy, mintha veszélyes lenne! Inkább csak azt hallom, hogy bezzeg Venezuela... Nah ott a bűnözés meg a korrupció meg az emberölés! Viszont a benzin olcsóbb mint a víz!
   S hogy hogy élnek itt az emberek? Azt nem mondhatnám, hogy fényűzően - amúgy valaki tudja, honnan ered ez a szó? Én csak ezt találtam: Jean, szaladjon előttem egy égő gyertyával. - Miért, uram? - Fényűző szeretnék lenni...! Szóval élik a kis egyszerű napjaikat, ki utcán lottót, arrepa-t és platano-t árul, ki kis kocsival salátát visz házhoz - szinte mint a Fruccola, itt is te válogathatod össze, mit kérsz - s persze minden sarkon autó-motor szerelő "műhely", vagy "Minutos" ami a helyi vegye-vigye! Hogy ezekből hogy tudnak megélni, nem tudom! Tény, hogy a benzin ára kb. fele az otthoninak - ami persze rettentő magas szerintük -, de amúgy az élelmiszerárak közel azonosak. Pl. a sör, mint általános mérce, a boltban 1500 Peso - 0,33-as és az üvegen lévő címke szerinti garantált ára 1300 Peso -, ami kb. 200 Ft. Viszont tegnap ebédeltünk egy kis "vendéglőben", ahol a menü - lencseleves hússal, zöldségekkel és kukorica ízzel; valamint sült oldalas, rízs és sült platano (ez a sós fajta volt), mellé pedig a helyi limonádé (lime, barnacukor meg még valami) - 6000 Peso volt, ami teljesen korrekt ár!
   Közlekedés. Mint ahogy írtam, számunkra kb. egy szóval lehetne leírni, KÁOSZ! A városban a 4 kerekűeknek vannak azért szabályok, mint pl. egyirányú utcák, jobb kéz, meg hogy nem ütnek el senkit. Ezt nyomatékosítják a dudával - előzés, kikerülés, menj arrébb, hola amígo... Motor. Inkább mopedek - 125 ccm a max -, ami kb. mindenkinek van itt. S mivel nem fogyaszt sokat, mindenhova azzal mennek, ill. mindet azzal visznek. Mindent! Motoros kasza, board, szekrény, némelyiken vonóhorog (!!!)... és persze 1-4 főig mennek vele! Közben telefon a kézben, köszöngetés mindenkinek... Szabályok? Rájuk nagyon nem vonatkoznak! Egyirányúba szembe, buko noku, de legalább nem ütnek el ők se senkit! :D
   BBQ. Volt szerencsém részt venni egyen, amit itt csaptunk a kertben, esőben! :D Előkészítés. Ha megvan a hús - annyi, hogy 2 napig azt ettük -, szeletekre vágjuk, majd egy kővel kiklopfoljuk a póréhagymával együtt, majd kb. fél kg só, egy kis sör, és egy napra a hűtő!
Aztán sütögetés közben persze iszogatás, pálinka elfogy, helyette jön a helyi Uzo - Blanco del Valle -, ami nem erős, de legalább borzalmas ízű... A marha kb. minden részét megeszik itt is: steak, finom zsíros szalonka s a chunchúria, magyarul bél! És persze elmaradhatatlan a platano, ami igazából banán, de még sem. Nagyobb, keményebb és nem olyan édes. Mármint ez a fajta. Mert van egy másik is, ami meg egyáltalán nem édes, s olajban sütik ki... Szóval megsütve, vajjal és sajttal a tetején... Rico!

Holnap hajnalban viszont elhagyjuk a szeretett kis Calima Lago-t és Colombiát, s kb. 22-23 órás út után - a furgonnal - elérjük a következő hónapok színhelyét, Manta-t, Ecuadorban.

2 komment

Kitesurf

2012.04.25. 19:37 Geri32

   Minden reggel, csipás szemekkel lebattyogok a teraszra, s a színek áradata tárul elém! Madarak, hát max. a Nat Geo-n lát hasonlót az ember... annyi szín, annyi különleges forma! S a csőrök - hosszú, rövid, keskeny, vastag... aztán megcsap a fantasztikusan tiszta, kissé párás helyi levegőt is... néha mondjuk egy kis benzinszaggal keveredve, ha a motorcsónak tartálya épp a terasz előtt lett hagyva előző este! Se baj, a virágok, a levelek, a fák. Mind mozognak! SZÉL! Sose szerettem otthon! Pár nap kite-ozás után, minden megváltozott! S ha nincs mozgás, csak süt a nap, de a tó északi részén már látszanak a felhők... délutánra lesz szél! Vamos!!!
   Mint írtam, először egy kis gyakorló kite-al kezdtem - kb. 1,5 m-es -, hogy megtanuljam irányítani! 12 középen fent, 11 és 10 balra lent, 1 és 2 jobbra lent! Okés, no para 1-2 óra gyakorlás után - persze közben nem egyszer talajt fogott a kite :) -, majd ugyanez egy kézzel, aztán meg nézd milyen szép a Calima Lago, mit szerencsétlenkedik Caliche a vízben... persze közben a kite fent a levegőben! Közben a helyi Üvegtigrisből 0-24 szól Bob Marley összes száma... egy-két ki nem adott... s megszámlálhatatlan feldolgozása ezeknek! Little Jamaica! Első lépés kipipálva!
   Kis kite-al megy, jöjjön a rendes! 9 m-es! Csónakba be, Marco hozza a kite-ot a csónak elejében háton fekve - persze fent a levegőben -, majd 6-7 perc múlva Robert leállítja a motort a tó közepén, s csak annyit mond: "Good luck Geri"! Már a vízben is vagyok Márcoval! Mentőmellény, vízálló ruha, harness, sisak! Mind rajtam! Na de a csónak 2 percen belül már sehol sincs! Hát jó! Marco szépen lassan átadja a kite-ot! S már kezdem is azt csinálni, mint a gyakorló kite-al... 2-1, 2-12, 2-1, 2-12, majd másik oldal 10-11, 10-12, 10-11, 10-12! Szépen lassan! Megy ez! Aztán a harness-embe kapaszkodó Márco már mondja is: " Bueno Geri, perro muy fuerte!" Ami annyit tesz, hogy ugyanezeket a mozdulatokat gyorsabban csináljam... ahha, gyorsabban! Hát a kite kettőnket térdig kiemelt! Persze no para, ezt így kell csinálni! :)
   Következő nap, ugyanez, csak most Robert ugrik velem a vízbe - hátrahagyva a csónakot Leo-val, aki kívülről tudta az összes magyar kajakos nevét :) - majd miután megmutatta, hogy kell visszamenni az elhagyott board-ért, gyakoroljam ezt, meg a body dragging-et - amit előző nap Marcoval csináltam a hátamon! Következő pillanatban ő már Leo-val dumál a csónakban... én meg persze egyedül a nagy kékségben! Csónak 2 perc múlva megint eltűnik! Érzések? Kicsit vegyesek! Ez azért mégse olyan mint a baseball, hogy menjetek gyakorolni a pontos dobálást, vagy üssetek oldalt! Max. eltalál a labda - bár ezt mint tudjuk, lehet fájdalmas is ;)! De itt! Egyedül! Persze nem tudsz elsüllyedni. De akkor is! Kicsit para! Aztán rájössz, hogy mégsem! Mozgatod a kite-ot, jobbra-balra, s teszi a dolgát! Amint közel a part, váltás a másik oldalra! S szépen lassan vissza is jutunk a kiinduló ponthoz! Kis megkönnyebülés! Szárazföld! 10 perc, s már újra a vízben. Egyedül! Hát nem csodás! :D
   S eljött végre a várva várt nap! Megkapom a boardot! Csónakba be, tó közepén ki, kite egy kézzel tartása, board másik kézzel megfogása! Gyerekjáték! Majd 3 óra vergődés a vízben! 25 m a boardon! Felállni legelőször snowboardra, s elindulni a leejtőn... na az gyerekjáték! Ez? Kb. mintha az életedért küzdenél! Fentről majdnem kiszakítja a karomat a kite, közben a board önálló életet él, s ha nagy nehezen sikerül felrakni a lábamra, kész vagyok az indulásra... ehhez a kite-ot tiszta erőből lehúzom a víz felé s vissza, s közben a boardal próbálok kiszállni a vízből! Ezt kb. 3szor sikerül a 3 óra alatt, ebből egyszer 25 m-t haladtam is! Azt hittem a megváltás jön el, mikor siklok a vízen... inkább megint a kaszás lebegett előttem! Mintha egy fekete pályán megereszted a snowboardot... tele buckával - amit ugye a síelők csinálnak! Elsüllyedek! Gyors ima, majd a csónak megkeresése! S amikor azt hiszed vége, megmutatják, hogy hol van a boardom! Még kaptam kb. 1 órát próbálkozni, majd jött a megváltóm! Marco! Ő ki, én be a csónakba!
   Partraszállás után 10 perccel szívem még mindig 200-al pörög! Aztán egy kis levezetés! Szó szerint! Kis barátomra fel, papucs, rövid naci, baseball sapka, ahogy azt kell... Találka az 5-ös parton Roberttal és a Marcoval (ők kite-al jönnek oda), ami kb. 10 percig tartott a kétkerekű szörnyeteggel (3 sebesség kuplung nélkül, virsli gumik és persze no fék)... néhány kanyar kicsit para, de hasítani a tó mellett... mindenért kárpótol! Srácokat a parton megvárom! Útközben kicsit elgondolkoztam, hogy 3-an mégis hogyan megyünk majd tovább a mopeddal? Itt ez sem gond! Valaki épp indulni készül motorral a parton! Na ez az ismeretlen hozott be a városba! Pontosabban az elejéhez, mert az amígoja épp az út mellett lett rosszul! Azért köszi a fuvart! Kite-os táska hátamon, board a hónom alatt, baseball sapi a fejemen... Nah így végig a városkán! Szerencsére egyáltalán nem tűnhettem úgy, mint egy turista! Viszont útközben láttam egy szép colombiai lányt! Egy hét alatt egy! Ez is valami!
   Végre itthon! Erkély, függőágy, kis vacsi - nekem szendvics, Mona-nak (a ház macskája) meg valami 5 cm-es bogár, amit az előbb vadászott le -, s közben egy kör pálinka! Anett - Robert felesége, aki felüdült a hazai nedű hallatán -, Marco, Juan, én és egy kanadai srác! Nah utóbbin rendesen kifogott a szesz! :D Holnap pihi, pontosabban Juacoval meglátogatjuk a múzeumot, meg beugrunk a városba, beszélgetni az emberekkel! Azt hiszem ezt nevezik úgy, hogy interaktív nyelvtanítás...

Szólj hozzá!

Daríen, Calima Lago

2012.04.23. 01:17 Geri32

   Szépen és nyugisan telnek első napjaim itt Colombiában, szinte mint ha leugrottam volna kicsit Bélatelepre... csak a környék meg az emberek mások! :D Amúgy egy viszonylag nagy apartmanházban vagyok, két helyi meg egy holland sráccal! Sajnos a szél nem valami kegyes hozzánk, mert hát nincs... vagyis ami van, az nagyon gyenge, ill. nem egyenletes, szal tolódik az első vízreszállásom! Pontosabban az már megvolt, hisz egy windsurf deszkán meg kellett tanulnom felállni és evezőlapáttal haladni, ami elsőre könnyűnek tűnt, de azért 2-3szor beestem a tóba!
   Amúgy reggelente 10-13 óra körül - mondhatni elég rugalmasak itt :)) - indulunk le a partra, ahol legalább 1-2 órát várunk a megfelelő szélre, ami eddig még nem nagyon jött meg, de legalább arra jó volt, hogy egy mini kite-al megtanuljam, hogyan kell irányítani a kite-ot. Este persze megy a dumálgatás, hülyülés, kajálás, zenélgetés... 
   S hogy milyenek a helyiek? Rossz szót nem nagyon tudnék rájuk mondani... mindenki kedves, vidám, barátságos, s egyáltalán nem zavarja őket a fehér s.ggem! :)) A legérdekesebb számomra, hogy mindenki kint van az utcákon, házak előtt, s beszélget a komájával vagy csak szimplán ül és lesi a történéseket! Mondjuk motorozni elég vicces ilyen körülmények között, hisz az út nagy része az emberek közötti szlalomozásról szól... de eddig nem láttam még egy balesetet sem, szal működik a rendszer! :))
   Robert, Marco és Caliche megmutatták milyen az egyik legkedveltebb helyi étek, ami egy nagy gombóc tojással, rizzsel, zöldbabbal (vagy valami hasonló, mert szótárban nem találtuk a megfelelőjét), apróra vágott csirke vagy disznóhús, és ez mind reszelt burgonyával összegyúrva kis curryvel, és olajban kisütve...igazi gourmet fogás! Ránézésre nem valami nagy, de egynél többet nem tudsz belőle megenni! :D
   Túl vagyok első spanyol órámon is, Juaco vezet bele a spanyol nyelv rejtelmeibe, aki nem tanárként jön ide, hanem mint barát... mókás kis figura a maga 60-65 évével, de remekül elbeszélgetünk - persze tud angolul is, de szinte mindent spanyolul mond, hogy így is tanuljam... Meg Marco is tanít, csak ő kicsit másképp! :D Ő ház móka mestere, s hát inkább a szlenget mondja, ami persze nem para, sőt!

Szólj hozzá!

Flight mode

2012.04.21. 15:26 Geri32

   Eljött a várva várt indulás, s igazából a tegnap esti Chelszki-Barca és barátbúcsúztató után már szinte a gépen is voltam... Ferihegy becsekk, sms-ek hada, majd a gép, ahol narilé, sonkás-sajtos buci, tegnapi Daily Mail és Quimby! Ez utóbbiakat épp a cseh-német piros vonal felett... Közben csodás brit akcentussal a pilótafülkéből nyomják a Teleshop-ot – parfüm, karóra, ékszer... tisztára mint a Pesti aluljárókban, csak jobb köntösbe bujtatva!

Közben balra, a kis lyukon kitekintve erre lettem figyelmes: "Do not walk outside this area":

Ezt gondolom nem monták el, az öreg Bruce-nak? Vagy csak szimplán hidegen hagyta McLain-t...

   London, Heatrow T5, s már ülök is a Costában az én drága Sacimmal – persze egy duppla shotos, fél literes kv, ami nélkül ő szinte életképtelen a reggeleken, én meg fehércsokis-epres muffin tolok a buksimba közben! Sajnos a másfél óra kb. 3 perc alatt elrepült, mint ahogyan én is mindjárt, MIAMI-ba... J Viszont remek hangulatban vártam az indulás, hisz Sacival mindig élmény összefutni!

  Vagy mégsem olyan gyorsan... szokásos öv-laptop-telefon-pulóver-cípő security check-en át – ahol az előttem álló hölgy megkérdezte, hogy a szandálja maradhat-e, mire a következő választ kapta: „I would keep them! Must be expensieve ones! J - s röppke 20 perc alatt már el is értem a beszállókaput! Gépre fel, bal hátul ablak mellett a helyem, ami szűk mint a... szentendrei kis sikátorok, de szerencsére 3 ülésre 2 vagyunk! Szóval miután kényelmesen elhelyezkedett mindenki, s kibontotta a fülhallgatóját, várjuk a felszállást... csak most ez a Tvshop-os csóka nem eladni akart, csak közölni, hogy a rossz idő miatt – de hisz ez London, milyen lenne itt az idő – kicsit csúszik az indulás. Ok. Na de egy órát!!!

   Az amúgy sem rövid repülőutat még megdobtuk tehát 1 órácskával, viszont cserébe igen jól lehetett aludni, kajálni – chicken cury és chicken salad :D -, meg persze filmeket nézni... és persze a kihagyhatatlan kérdőív kitöltés – „A” rózsaszín tollal -, amin azon kívül, hogy hova akarok menni USA-n belül, nem is nagyon volt érdekes a kékruhásnak az 52 csillag alatt! De kb. egy óráig tartott, míg eljutottam hozzá... Aztán jött Marci, felkapott a kijáratnál, s már úton is voltunk hozzájuk – amit ezúton is köszönök nekik, hogy vendégül láttak -, majd 9 körül már Miami South Beach! És itt igazából áradozhatnék, hogy hogyan élnek, meg milyen verdákkal szaladgálnak, meg hogy a lakosság fele nem beszéli az angolt, de felesleges... ezt vagy látja az ember és elhiszi, vagy nem látja és elhiszi!

 

   Péntek délután viszont már az utolsó utamra készülök a marathoni 2 napból, s még ha nem is zökkenőmentesen – késői indulás, vihar, rosszullét a gépen (de nem én) -, de egy újabb kérdőív kitöltése után már szinte kint is voltam a reptérről, ahol először a magas pára, aztán a helyi mindenbentudsegíteni – telefon, taxi, buli, hotel, csajok, pasik... szóval amit csak akarok – arcok csaptak le rám! 20 perc várakozás – helyiek elzavarása feltűnésmentesen 35-ször -, majd egy segítőkés utas a gépről felajánlotta a telefonos segítséget... Robert a hívásomtól számított másfél percen belül meg is jött, a másik terminálról, ahol meg ő keresett engem! Haláli egy figura, teli életkedvel és humorral! Aztán indulás Calima Lago-hoz, ahova röppke másfél óra alatt meg is jöttünk a szupercsaphoz hasonló kis furgonnal... jah, azt ugye nem kell mondanom, hogy az utak jobb minőségűek mint otthon! Nah jó, csak a főutak, a többi mint nálunk! :D Viszont a közlekedés elég vicces rajtuk! Van egy aszfaltcsík, mellette táblák, te meg azon úgy mész és annyival, ahogy éppen kedved szottyan... Bienvenida en Colombia!

 

Szólj hozzá!

Countdown

2012.04.18. 13:30 Geri32

   Lassan már csak pár óra van hátra, s elindulok a rejtéjekkel és izgalmakkal teli új világba... kicsit úgy érzem magam, mint anno Kolombusz érezhette magát: azt biztosan tudta, hogy a világ másik végén várja majd valami! Csak ő a kis füstös fűszerkereskedőkre gondolt mikor elindult, nem pedig a Mel Gibson féle Nap-bolygók-csillagok kombóból 2012-re világvégétjósolós majákra! Na jó, persze ennél kicsit jobb a helyzetem, hisz mégha személyesen nem is, de ismerek ott valakit... kérdés hogy az előző kettőből  ő melyik lesz? :D
   Bepakolás kész - természetesen az azzal járó kikikészüléssel ("Ezt biztos nem viszed? És ezt? Nem hagysz itthon semmit? Ezt azért még rakd be a biztonság kedvéért?" stb., stb.) -, utolsó torrentek leszedve, s most indulás az utolsó szentendrei estébe, elköszönve a helyi barátoktól, ismerősöktől, könyvtáraktól... juuhhhéééj, már mindjárt indulok is... :))

Szólj hozzá!

Soha sem késő, amíg nem túl késő...

2012.04.08. 23:25 Geri32

   Szóval megvolt a búcsúbuli... pontosabban az elő búcsúbuli, mivel 1 héttel eltoltuk, ami ugyebár Dáviddal közös hattyúdalunk lesz! :D
   Fruccola előtt találka, mindenki időben ott - kivéve Petike, aki kicsit korábban érkezett, hogy feldobja a zárást a díváskodásával -, aztán kis testünkkel átgyalogoltunk a Cézárhoz... nem nagy, de legalább igen olcsó, tökéletes alapozáshoz! :D Petike kis identitászavarában csajozósra itta magát, én megint Eszterke sáljában díszelegtem, celebünk a TV2-ből meg ígéretet tett - remélem emlékszik is rá!!! :)
   Aztán megjött a Heppcrew is, Sári is, Juli is... szal volt kivel koccintani! Majd ki tudja mikor angolosan távoztunk Petikével és Sárival - utólag is sorry mindenkinek! Nah innentől már csak részletek vannak meg az estéből... még szerencse, hogy Sári emlékezett! Soho-ban kezdtünk - ahol buli az valahogy nem volt, csak asztalon táncolás, s azt is csak mi :) -, majd Instant - itt már volt buli, meg majdnem bunyó, meg le- fel mászkálás... - és végül alvás a fürdőkád mellett! :D 

   ...megvolt az igazi búcsúbuli is, s most már mindenki ott volt! Persze most is eseménydúsan telt, de most azért mindenkinek meg volt minden részlet, így inkább csak ezzel a képpel jellemezném az estét, ill. azt a majdnem 2 évet, amit a Fruccolában töltöttem:

 Legyetek jók és persze mindenki vigyázzon magára!

Szólj hozzá!

Vízum(ok)

2012.03.24. 01:01 Geri32

Szóval a vízum... kell, nem kell? Mivel Ecuadorban több mint 90 napot leszek, így igen! Ez eddig okés. Na de mi kell a vízumhoz? 

  • repjegy oda-vissza,
  • 3 igazolványkép,
  • útlevél másolat,
  • kísérőlevél, amiben leírom miért megyek oda... na de mennyit írjak? Meg hát miről? 4-5 sor mégis csak gázul néz ki. De többet nem tudok írni: "azért megyek Ecuadorba, mert meg akarok tanulni spanyolul, ill. kitesurfözni"! Ezt hova szépítsem tovább? :))
  • 3 havi bankszámla kivonat ???? Na ez meg minek nekik? 

Szóval ez még folyamatban van, de lassan tényleg el kéne küldenem nekik a papírokat... Valahogy mindig felülkerekedik rajtam a "majd holnap megcsinálom" érzés, s kb. 2-3 hete tologatom! :)

...(ok) Naívan, azt hittem, hogy az Ecuadori vízum több mint elég lesz a kis dél-amerikai túrámhoz! Aztán miután sikerül lefoglalni a repjegyet, miszerint London - 3,5 óra várakozás -, majd Miami - 23  óra :) -, s végül Cali! Aztán elkezdtem érdeklődni, hogy hát a 23 órás Miami pihenőt máshol is eltölthetném, mint az Miami International Airport termináljában... mondjuk a Miami beachen! :D

Persze ehhez ki kellene jutnom a reptérről. Hogy hogy jutok ki onnan? Hát a bordó útlevéllel simán... vagy mégsem... ESTA! Új fogalom, melyet megtanultam! Kedvenc celeb szakácsomtól - Peti, aki 12-szer járt Floridában :) - megtudtam, hogy hát anélkül ülhetek az Immigration Roomban 4 órát, mire hívnak egy kis elbeszélgetésre, hogy be- ill. kimehetek-e egyáltalán az "Új világba"? Szóval kellet igényelnem egy ESTA-t, melyet a XXI. század vívmányainak köszönhetően kb. 10 perc alatt meg is kaptam! "3073 Ft-ért kimehetsz Miami beachre, nem megéri?" - mondta a Rastamaan in Alaska! :D

Szólj hozzá!

"Open your mind up to the sky"

2012.03.10. 12:51 Geri32

2012.04.19. Budapest - London, London - Miami, 04.20. Miami - Cali (Columbia)

2012.11.01. Quito - Miami, Miami - London, 11.02. London - Budapest

"And fly away now"

Szólj hozzá!

Álmok útján 1 - Védőoltások

2012.02.28. 10:04 Geri32

     Természetes, hogy ha az ember először utazik egzotikus helyre, elengedhetetlen, hogy védőoltásokat kapjon, még inkább, ha úgy néz ki mint egy svéd... :D
     Miután hétfő hajnalban még biztosabbá vált, hogy az "álmok valóra vállnak", tegnap reggel elmentem a nagyvárad téri OEK oltóközpontba, hogy megtudjam mit, mikor, mennyit, mennyiért... Gondoltam biztos sokan lesznek, korán mentem, hogy biztosan beérjek munkahelyemre. Aztán jött a meglepetés: miután bementem a váróba, rögtön kértem is a számot, hogy míg kitöltöm a nyomtatványt, már csak pár ember legyen előttem. El is kezdtem kitölteni:
Név: Kovács Ge... "Kérjük a 103-as számot fáradjon az 1-es terembe"- írta ki a kijelző!
     Hát ez gyors volt, de gondoltam csak befejezem a nyomtatványt... Miután bementem, 3 kedves hölgy várt - ebből egyikük combfixben és miniszoknyában... tényleg -, majd pár perc beszélgetés után jött a "jobb vagy bal kezes" kérdés! Kicsit gyors a tempó, de hát akkor menjen a buli! Megkaptam a négy kis "belövést", majd a sárga kis könyvet. Csak mint a kutyák...oltási könyv! Háhh! :D

     Szóval ami igazán meglepő volt, hogy két ember volt a váróban... Senki nem utazik messzi tájakra? Biztos a válság jele ez is! Nincs pénze az embereknek! :D Vagy akinek meg van, annak eddig is volt, tehát már évek óta utazgat, rég megvan az összes védőoltása! Szerintem.

     Jah, mellékhatásként azt mondta az egyik nővér, 3-4 nap múlva lehet egy kis hőemelkedésem... Erre estére már hidegrázás, 38,4 C láz... Ez megmaradt reggelre is, szóval mai meló off, délutáni foci off... Van ez így!

Szólj hozzá!

Miért éppen Columbia és Ecuador?

2012.02.28. 08:36 Geri32

      Mindenki tudja rólam, nem vagyok az a tipikus otthon ülő srác, mindig is vágytam arra, hogy új helyeket, embereket ismerjek meg. Természetesen nem itthonra gondolok, hanem a "NAGY VILÁGRA", ahol még sosem jártam.

      A baseballnak, a munkámnak, a snowboardozási vágyaimnak köszönhetően igen sok - csak hogy egy kis Kanizsai szófordulattal éljek -városban, országban megfordultam már, de Európán kívülre még nem sikerült eljutnom! Egy jó fél éve már tervezgetem, hogy valahogy ki akarok jutni a tengeren túlra! Első ötletem - pontosabban Dini említette a lehetőséget - az EVS-en keresztül kijutni külföldre, s persze nem az öreg kontinensen maradni... Ez a szervezet önkénteseket küld - az EU pénzéből - a világ szinte minden tájára, s mivel régóta meg akarok tanulni spanyolul, így a választás egyértelmű volt: Dél-Amerika! Sajnos viszont a dolgok nem úgy alakultak ahogy szerettem volna, kisebb nehézségek akadtak a jelentkezés során, így hiába éltem magamat bele, szépen lassan kezdtek szertefoszlani az álmok... De nem végleg!!!

       A Fruccolának - jelenlegi munkahelyem - köszönhetően megismertem Kristót, egy szerény, de annál nagyobb lelkű spanyol - akarom mondani katalán srácot -, akivel anno végig követtük a spanyolok menetelését a 2010-es foci vb-n! 2-3 hetente feljön Pestre Gyuláról - ahol a feleségével és a fiával lakik - s rendszeresen beszélgetünk egy jó fél órát. Mivel az előbb leírtakat - spanyol tanulás, külföldre vágyás... - vele is megosztottam, egyszer feldobott egy ötletet, hogy:
-"Neki van egy barátja, Robert, aki Ecuadorban kitesurf-öt oktat, s minden évben keres segédoktatókat maga mellé, s hogy ez engem nem érdekelne-e?"
- Hát hogy a viharba ne! - mondtam volna neki, ha tudna magyarul!
-"Akkor utána kérdez, s ha van valami infó, ír nekem!"

         Innentől pedig már alakultak a dolgok, szinte maguktól! Felvettem Robertal a kapcsolatot, kiderült hogy áprilisban még Kolumbiában, a Calima Lago-n oktat, aztán átköltözik a "nyárra" Mantába, Ecuadorba! A többi infó is stimmelt, tényleg keres segéd oktatót, megtanít spanyolul és persze kite-ozni is! Azt hittem ez lesz a nehezebb része, aztán kiderült nem... 
"Repülőjegy Cali citybe: 290.000 Ft
 Vízum Ecuadorba: 230 $
 Védőoltások: 31.420 Ft
 Látni szüleim arcát, miután elmondom hogy fél évre elmegyek Kolumbiába és Ecuadorba:
                                                   Felbecsülhetetlen!" :D
 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása